Csereprogrammal Japánban

A SZIE GTK hallgatóinak beszámolója az 1 hónapos japán csereprogramról

Japán, 2015 október

Üdvözöljük a kedves Olvasót!

Háfra Viktória vagyok a Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Turizmus-vendéglátás alapképzés III. éves hallgatója.

A japán nyelv tanulása az életembe egy egyetemi lehetőséggel csöppent. Shimizu Nana testnevelés, és karateoktató tanárnő a lehetőség kiötlője, hogy az egyetemen, C tantárgy keretein belül lehessen tanulni japán nyelvet. Így egy ritka, keleti nyelv tanulása az alapoktól elkezdve, ráadásul anyagi ráfordítás nélkül, számomra óriási lehetőségnek számított, amit nem hagyhattam ki, s mivel turizmust tanulok, így az angol mellett úgy gondolom ritka, és remélem keresett nyelvnek fog számítani a munka piacán az egyetem elvégzése után. Nyilván ezek hosszú távú tervek, a japán nyelvvizsgához és a nyelv elsajátításához rengeteget kell még tanulni.

Tóth Zsófia vagyok a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Emberi Erőforrás Tanácsadó mesterszak II. éves hallgatója.

A japán nyelv és kultúra iránti érdeklődésem már több évre nyúlik vissza, de életemben először szeretett egyetemem oktatási keretei között volt lehetőségem japán nyelvet tanulni Shimizu Nana tanárnőtől. E különleges nyelv alapjainak oktatásán kívül részben neki is köszönhetem azt a lehetőséget is, hogy részt vehettünk a SZIE és a japán Josai Nemzetközi Egyetem (JIU) egy hónapos hallgatói csereprogramjában. Ennek a rövid programnak a keretei között kicsit betekintést nyerhettünk egy távoli és egy egészen egzotikus ország mindennapi életébe, megsejthettük szépségének titkát és megismerkedhettünk pár végtelenül vendégszerető lakójával.

A kalandos utazásunk 2015. október 11-től november 7-ig tartott. Ebben az egy hónapban a JIU egyik campusa adott nekünk otthont Kamogawában. Kamogawa Chiba prefektúrában (megyében) található kisváros. Az itt található JUI campuson a hallgatók turizmus és vendéglátás fakultáción tanulhatnak, és közben különböző nemzetközi élményeket szerezhetnek és tanulhatnak egymástól, hiszen a campuson a japán hallgatókon kívül sok kínai, taiwani, vietnámi, koreai, lengyel és nem utolsó sorban magyar fiatal is tanul.

Nekünk a program keretei között voltak rendes óráink is, melyeknek a célja az volt, hogy különböző csoportok, különböző témájú óráiba csatlakozhattunk be és igyekeztünk a mi kultúránkkal és tudásunkkal színesíteni az előadásokat. Részt vettünk egyrészt természetesen angol, és japán nyelvórákon, valamint szintén órai keretek között segítettünk pár lelkes japán fiatalnak elsajátítani magyar anyanyelvünk alapjait. Számomra nagyon jó érzés volt megélni, hogy mennyire érdeklődnek a japánok Magyarország és a magyar nyelv iránt, bár nekik legalább olyan nehéz megtanulni és kiejteni a magyar szavakat, mint nekünk a japánt.  Csekély segítségünket azzal hálálták meg a japán hallgatók, hogy igyekeztek minél többet megmutatni nekünk a környék szépségeiből és lehetőségeiből, valamint Japánból. Elsőként ellátogattunk egy régi, hagyományos építésű japán lakóházban, mely a tiszteletreméltó Mizuta Noriko születési helye volt. Fantasztikus élmény volt számomra, hogy egy valóságos tradicionális japán házba léphettem, tapinthattam a papír tolóajtókat és saját szememmel láthattam a művészi festményeket a falakon. Sétáltunk a környező japán kertben, figyeltük a koi pontyok játékát az apró tavacskában és megpróbáltuk egy fotóba  beletömöríteni az óriási bambuszerdő teljes képét.

Mizuta Norikóról annyit minden magyar résztvevőnek tudni illik, hogy még jelenleg is ő a JUI kancellárja és neki köszönhető többek között az is, hogy ez a kapcsolat Japán és Magyarország között létrejött, tehát közvetetten neki lehetünk hálásak, valamint Dr. Nagy Henrietta a SZIE, GTK nemzetközi dékánhelyettesének, hogy eljutottunk erre az egy hónapra Japánba. Egy alkalommal személyesen is találkozhattunk Mizuta kancellár asszonnyal és személyesen is megbizonyosodhattunk arról, hogy mennyire tiszteli és szereti a magyar embereket és mindent megtesz, hogy minél több diák részt vehessen ebben a programban, mind magyar, mind japán oldalról.

Minket nemcsak a kedvességükkel halmoztak el, hanem rengeteg japán ételkülönlegességgel. Számomra a sushi és a különböző rizs alapú „falatkák” már korábban is nagy kedvenceknek számítottak. Semmi gondom nincsen a nyers hallal, de bevallom őszintén az egyéb tengeri ételekkel már picit távolságtartóbban viselkedem. Bármennyire is kínálták, a tintahalat és a polipot semmilyen körülmények között és tálalási formában között nem tudtuk megenni. Kóstolni mindent megkóstoltunk udvariasan, de a lábas tengeri gyümölcsökből, köszönöm, többet nem kérek.

Az ezekhez hasonló tengeri állatokat amúgy is, inkább élve szeretem nézegetni. Kamogawa egyik legnagyobb attrakciója a Sea World, ami egy hatalmas tropikárium. A közönség a mérhetetlen sok akvárium nézegetése mellett élvezhetett különböző show-műsorokat is, melyeken delfinek, gyilkosbálnák és fókák voltak a sztárok. Gyermeki lelkesedéssel tapsoltunk végig minden műsorszámot.

Az egyetemen részt vettünk hagyományos teaceremónián is, és igazi japán viseletbe, pontos nevén yukatákba öltözhettünk egy délután erejéig. Gyönyörűek voltak azok a ruhát, és a jövőre való tekintettel tervezem, hogy egyszer beszerzek majd egy saját darabot is.

Az ételekre visszatérve, voltunk a központi egyetemen is Toganéban, ahol éppen a JIU fennállásának 50. évfordulóját ünnepelték. Ez alkalomból egy hatalmas fesztivált rendeztek, melyen számunkra a fő program az volt, hogy kaptunk mi is egy sátrat a fesztivál helyszínén, ahol hagyományos magyar ételeket főztünk a fesztiválra ellátogató vendégek részére. Készült gulyásleves (természetesen), palacsinta, paprikás krumpli és lángos is. Mondanom sem kell, a magyar stand ritka népszerűségnek örvendett a látogatók körében. Még annak ellenére is, hogy a paprikás krumplink sajnos nem sikerült annyira tökéletesen, hiszen a japán krumpli egészen máshogy viselkedett, mint a megszokott otthoni krumplink és megfelelő lecsókolbászt sem lehetett beszerezni. Bizony, aki Japánba tervez ellátogatni, az készüljön fel arra, hogy az élelmiszerbevásárlás többször annyi időbe fog kerülni, hiszen az otthon ismert alapanyagokra csak úgy vadászni kell, és óriási az egyéb, ázsiai konyhához szükséges dolgokból a választék.

A fesztiválon egyébként kóstolhattunk minden más finomságot is, voltak harcművészeti és táncos bemutatók, este pedig koncerttel záródott a program.

Az egy hónap alatt szerencsére a fővárosba, Tokióba is ellátogattunk egy rövid időre. 3 nap alatt igyekeztünk mindent megnézni, amit ebben a hatalmas és nagyon régi városban lehetséges. Személy szerint a régi, történelmi jelentőségű helyekre voltam kíváncsi, mint pl Asakusa. Nagyon tetszenek a tipikus japán épületek, a piros templomok és a füsölők illatával körüllengett terek. A sok szuvenírbolt már csak ráadás volt. Tokio egy hatalmas bevásárlóközpont, legalábbis rám ezt a benyomást tette. Amit ebben a városban nem lehet megvenni, az nem is létezik. Meglepőbbnél meglepőbb kiegészítők, ruhák és ételek. És persze a tömeg. Amikor először mentünk szimpla hétvége volt és akkor olyan budapesti tömeggel volt dolgunk, ami nem volt zavaró. De hétköznap mindenki az utcán és a vonatokon van, ijesztő az embertömeg, ezért igyekeztük elkerülni. Ellátogattunk az Edo Múzeumba, ami nagyon érdekes volt. Pár órát könnyen el lehet tölteni ott, a maketteket és a szobrokat nézegetve.

Japán egy életre szóló élmény volt a számunkra. Kevés negatívumot tudok elmondani, bár talán arra azért mindenki fel szeretnék készíteni, hogy nagyon kevés helyen lehet nyilvános és ingyenes internethez hozzájutni, valamint meglepően kevesen beszélnek angolul. Ennek hatására azonban bennünk csak még jobban megerősödött az az elhatározás, hogy még többet szeretnénk tanulni japánul.

A búcsúzás nehéz volt, hiszen nagyon sok szeretetet és tudást kaptunk az ottaniaktól. Rengetek ajándékkal is gazdagabbak lettünk, mint például a Csendes-óceán látványa, a zöld tea íze és az új barátok őszinte mosolya. Köszönjük szépen!